| Pilisborosjenõ Budapest közelében fekvõ település legkönnyebben a 10. számú fõúton érhetõ el. A település elsõ írott emlékei 1284-bõl valók, Burusjenew névvel szerepel az oklevélben. A földmûveléssel és szõlõmûveléssel foglalkozó lakossága a török hódoltság idején elmenekült, így elpusztult az épített környezet. 1692-tõl folyamatosan német nyelvterületekrõl, többek között a Duna eredetének vidékérõl, németek települtek ide. Pilisborosjenõ Weindorf nevet kapta, a szõlõmûvelésre utalva. 1946-ban a német lakosság 90 százalékát kitelepítették. A megmaradtak a Felvidékrõl, Erdélybõl elûzött magyar családokkal, valamint az ország más területeirõl (pl. Mezõkövesd) idetelepített lakókkal alakították további életüket. A faluhoz tartozó külterületeken összefüggõ nyaralótelepeket létesítettek. Pilisborosjenõ a Nagy-Kevély, a Kis-Kevély és az Ezüst-hegy lábánál, a Kövesbérccel határolt völgyben fekszik. A Kevélyek fõleg fenyves, bükkös, helyenként kopár, sziklás tája, a környezõ gyönyörû természeti alakulatokkal megkapó látványt nyújt. A természetjárók elsõsorban gyönyörû természeti környezete miatt ismerik. | 
