| A települést Monor felől közelíthetjük meg a 4-es főútról leágazó bekötőúton. Csévharasztot korábban Pusztacsévnek nevezték. Nevének "Csév" tagja személynévből keletkezett, a "haraszt" pedig tölgyes, bozótos területre enged következtetni. Első okleveles említése 1280-ban történt. A török időkben elpusztult falu helyét pusztaként használták, és csak a XIX. század végén szerveződött ismét községgé. Korai létezésére utal a község határában, a ma is fennálló XV. századi templomrom. Az évszázadok során többször elnéptelenedett a környező pusztákból kialakult település. Számos birtokosa volt. A település elsősorban természeti értékeiről ismert. Híres a védetté nyilvánított tölgyes, a gyertyános és az ősborókás. Balla Károly (1792-1873) író, szakíró, akadémikus életének utolsó éveiben meteorológiai megfigyeléseket végzett itt. A meszes homokbuckákon tenyésző, tipikusan alföldi nyáras-borókást 1940-ben nyilvánították védetté. Kitaibel Pál itt fedezte fel és ennek alapján írta le a lilapiros virágú tartósszegfűt. | 
